látom bíborlik az alkony
és én egyre járok még
törött cserepekre lépek
romok közt, vihar után
most hogy ránk zuhant a menybolt
hát a földre nézek én
így lesz éjsötétből fáklyám
és a csendedből zeném
de véget ér az ölelés
nem tarthatlak többé fogva
nem kell többé hazúgság
te szabad vagy, már nincs több lánc
ablakomat már kitártam
várom hát hogy messze szálj
hajód elnyeli a távol?
vitorládba kap a szél ?
némán állok itt a parton
szerelmem vár hullámsír
hangod hallgatom még mindig
amit vissza hord a szél
mint kép a víztükörben
csak a te arcod kisért
[x2:]
de véget ér az ölelés
nem tarthatlak többé fogva
nem kell többé hazúgság
te szabad vagy, már nincs több lánc
ablakomat már kitártam
várom hát hogy messze szálj
ablakomat már bezárom
végre kék lehet az ég
békessében él aszív
szálj,csak szálj
